2014. szeptember 20., szombat

Egy asszony, és az illata - 5. rész: amelyben körülnézünk a játszótéren

Csomagom érkezett Franciaországból, benne csupa éteri kincs: például néhány grammnyi a labdánum, a tölgymoha, és a pézsmaillatú ambretta kivonatából, a galbanum és a bergamott illóolajai, és amire nincsenek is szavak: egy gyűszűnyi írisz... leírhatatlan, várva várt találkozások: mintha a Gyűrűk Urának világába csöppennék, tündék, entek és hobbitok közé.

Nem tudok betelni a varázslattal, a fák, gyökerek, füstök, bőrök illatával, a fanyarságukkal, melegségükkel, újdonságukkal. Most néhány napig csak ízlelgetem őket, és szabadjára engedem a képzeletemet, hagyom, hadd kalandozzon, vigyen új, váratlan utakra engem.
Az íriszhez volt már egyszer szerencsém, régen, de most egészen levett a lábamról: hozzáérlelődtem. Ebben a történetben minden bizonnyal ő a tündék királynője, Galadriel. Az írisznek sokat mondó, szuggesztív, ezüstszín csöndje és átható békéje van, miközben az illatában ezer íz lakik. Igaza van Stadelmannak, amikor azt írja: "Az íriszolaj illatát nem lehet szavakkal leírni, illata a finoman virágostól az enyhén gyökeresen keresztül az elegáns púderesig terjed (...) Az íriszolaj úgy hat ránk, mintha egy angyal kiterjesztené a szárnyát felettünk, és békével ajándékozna meg minket." Nem elbódít, mint a jázmin, hanem felemel és lecsöndesít... egészen varázsos illat....  No de erről majd még később lesz szó.


Most már tehát együtt van minden, kezdődjék a játék!
Az én játszóterem persze nagyon távol áll a profi parfümlaborok kincsestárától, minthogy én sem vagyok parfümőr :-), és messze nem ilyen:
 ...és nem is ilyen misztikus:
 hanem csak ilyen szerény:
...de én királynőnek érzem magam ebben a nemes társaságban:
- mert ez már így is a fokozhatatlan luxus.

Azt gondolhatnánk, hogy ez a kis illat-parádé egy mérhetetlenül drága játék, de ez nem feltétlenül van így. Zólyomi Zsolt is beszélt arról az egyik felvételen, hogy amellett, hogy túl-misztifikálják a parfüm-szakmát, nem a parfüm-alapanyagok tényleges árából következik, hogy egy-egy parfüm mennyibe kerül, 10 és 100ezer forint között, hanem a reklám és a körítés költségeiből. És ez még akkor is így van, ha csúcsminőségű bioeszenciákkal dolgozunk.
Ahogy az otthoni natúrkozmetikumok készítésekor is egy-egy tégely kiváló minőségű, extra alapanyagokkal dúsított emulziós biokrém simán elkészülhet pár száz forintból, úgy egy parfümöt is elkészíthetünk pár ezer forntból - pumpás flakonnal együtt. Már kérdés, hogy a kiszerelések miatt ennél nagyobb beruházásra kell számítani (nem lehet valamiből három cseppet venni), de nem feltétlenül kerül még így sem többe, mint egy készen vett parfüm, főleg akkor nem, ha nem kísérletezünk, hanem recept alapján dolgozunk.

A jelenlegi, évek alatt összegyűlt illóolajkészletem körülbelül két üveg parfüm árának felel meg, azonban az értéke sokkal több: tiszta, minőségi eszenciákról van szó ugyanis. Ha most egy kész parfüm helyett veszek még néhány szép és izgalmas alapanyagot, akkor akár több parfümöt is keverhetek magamnak, hosszú éveken át, hiszen az egy-két évig szavatos citrusolajokon kívül minden más illóolaj több évig, vagy akár évtizedekig is eltartható, és csak néhány cseppjére van szükség egy keverékhez. Persze megvan az esélye annak is, hogy meddő és sikertelen próbálkozásaim lesznek csak parfüm helyett, de arra is van egy kis remény, hogy valóban el tudom készíteni a nekem megfelelő, egyedi és személyre szabott játszási-illatkeveréket.

Az Aroma-Zone nevű franciaországi céget szeretném ajánlani ismét, főleg akkor, ha valaki parfümkészítésre vállalkozik. Nemcsak elképesztően sokféle bio illóolaj kapható náluk, hanem mindenféle natúrkozmetikai alapanyag, csomagolóanyag, színezék, természetes adalék, és egyáltalán bármi, amire szükség lehet az otthoni kevergetéskor. Rendkívül professzionális kozmetikumokat hozhatunk létre a segítségükkel, amelyhez a honlapon rendelkezésre áll minden információ, és rengeteg bevált receptúra is, minden műfajban, és minden alapanyagra. A parfümkészítéshez az illóolajokon kívül CO2-s kivonatokat, abszolútokat és Grasse-ban, a parfümkészítés fellegvárában parfümőrök által készített kozmetikai parfümöket is lehet kapni, (4- 4,5 euróért) amelyek közül egyről, a mandulásról már írtam korábban a blogon. Ezeket az illatkeverékeket természetes illóolajakból, és más növényi kivonatokból, illetve természetes esszenciákból izolált illat-fragmentumokból keverik (ha jól értem). Ecocert által minősített, 100%-ban természetes összetételű, biokozmetikumokban alkalmazható illatanyagok ezek. Egyre több ilyen kozmetikai illatot kínálnak meglehetősen olcsón. Akár az a lehetőség is adott, hogy hígítva önmagában használja, vagy továbbfejleszti az ember, kiegészítve az általuk ajánlott, vagy tetszés szerint választott illóolajokkal.
(Én a mandulás testvaj fantázianevűn kívül régóta hatalmas lelkesedéssel viseltetek a fügelevél illatú iránt is, de most, hogy találkoztam a Musc de Provence című uniszex illattal, amelyben a levendula és a pézsma dominál, illetve az Aqua zen nevű finom, puha, csodálatos tisztaságillattal, már nem tudnék választani, melyik is tetszik a legjobban. (Vettem még egy pamutvirág illatú kozmetikai parfümöt is, de ezzel, bevallom, még barátkozom, mert bár gyönyörű illat, de túl édesnek tűnik az én ízlésemnek... lehet hogy megválok tőle.))
Az alapanyagok 1-2 hét alatt megérkeznek Franciaországból, és 60 euró felett a postaköltség is ingyenes, és egyébként sem drága.

A parfümkészítési alapismeretekről, az illatcsaládokról, a keverés menetéről, a parfümkarakterekről és minden fontos tudnivalóról az Aroma-Zone oldalán érdemes végigböngészni a Parfümökről szóló fejezetet. (Franciául van, de sok türelemmel, fantáziával és humorérzékkel a google fordító segítségével is információkhoz juthatunk :-) .) Ugyanitt, az oldal alján található sok különféle parfümrecept is, amelyet egy az egyben, illetve kiindulópontként is lehet használni, de úgy emlékszem, hogy az Aroma-Zone-n ennél sokkal több parfümrecept is van, mivel minden alapanyag részletes leírásához egy-két recept is csatoltak. Például ITT olvashatóak a jázmin sambac abszolúthoz tartozó receptek.

 Ti jártatok már az Aroma-Zone háza táján? Mik a tapasztalataitok?

2014. szeptember 14., vasárnap

Egy asszony, és az illata - 4. rész, amelyben illatkompozíciókat tervezünk és játszunk

Egy ideje illatot keresek magamnak, erről a parfüm-projektről szólt az előző három bejegyzés is, és ezen keresztül persze az illóolajok pszichére, a tudatalattin keresztül a tudatra, az önismeretre, és a teljes emberre gyakorolt hatásának fejtegetéséról is.
 Kipróbáltam elég sokféle natúr és többé-kevésbé-természetes parfümöt, de ahogy írtam korábban, egyelőre még nem találtam meg az igazit.  Majdnem mind olyan kis felhőtlen, egyszerű, könnyű, vidám, derűs-napos virágillatok, sokszor citrusokkal, vagy gyümölcsökkel (ami pedig nem ilyen volt, az még kevésbé tetszett). Nem mintha a nagy sötét drámát szeretném parfüm terén, nagy konfliktusokkal, rejtélyekkel, őrült asszociációkkal... nem. De ahogy a sok szagolgatás során alakult az ízlésem, körvonalazódtak a vágyaim, rájöttem, hogy nekem több kell egy vígjátéknál, vagy egy nyári romantikus kis filmnél. Kell benne az idő, a kis fátyolosság, köd, valami titok. Kis gondolkodnivaló, a melankólia mélysége, egy történet, ami mélyen megszólít, és napokig, hetekig dolgozik bennem.  Keresem a kissé mélyebb, súlyosabb élményeket az illatokban is, amik nemcsak élvezetet, hanem feladatot is adnak, hogy megfejtsem a bennük rejlő történetet.

Írtam arról is, hogy a jázmin a kedvenc illatom, így aztán jázminos parfümöt mindenképp szeretnék. De rájöttem, hogy nem csak azt, hiszen egy nőben annyi szín lakik, a női létezésnek annyi aspektusa van - már csak a ciklikusság miatt is - a jázmin pedig csak egyet testesít meg ezekből számomra, ezért nem is tudnám mindig ezt az illatot viselni. Egyszemélyes munkahelyemen (kerámikus vagyok) sok alkalmam adódik az ábrándozásra, így hát szépen végiggondoltam a saját legfontosabb vonatkozásaimat, amelyekhez a játék kedvéért a kedvenc illataimat társítottam.
Van-e ezekben a szerep- és illat-fantáziákban valami közös? Van-e olyan közös nevező, amely alapként meghatározó színárnyalata annak a sokféle módnak, ahogy megélem magam nőként? Mi az a konstans jegy, amely folyamatosan jelen van minden vonatkozásomban? Nap mint nap ízlelgettem magamban ezt a kérdést, miközben az agyaggal dolgoztam, és ráébredtem, hogy ezt szavakkal nem tudom kifejezni, de illattal igen:

A föld illata, igen, az kell nekem!

Rájöttem, hogy erre vágyom igazán, a föld mindenféle illatára, az eső utáni nedves föld mély szagára, benne növények, a keserű gyökerek, megtört fűszálak, fanyar gyógyfüvek, vagy virágzó bokrok illatával. Gyerekkoromban sokat szagolgattam a földet, a séta közben megbolygatott avar alól felszálló illatokat, a tavasszal felengedő talajból áradó gyökérillatot, vagy a nyári kert illatát, mikor kiküldtek gyomlálni, a kihúzott gyomok, vagy a paradicsom szárának kesernyés szagát, amelyhez a tapintás élménye társul, az agyagos rögök érdessége, vagy por selymessége, ahogy beletúrok... vagy ásáskor, az alsóbb, nyirkos rétegek szaga, a dohos pincék kissé penészes szaga, az általam formált agyag nyers illata... ez vonz és ez fejez ki engem legeslegjobban, a legátfogóbban.

Sokat olvasom ínycsiklandó, izgalmas parfümkreációk összetételeit, illatélmény-leírásokat, ámulok a költői képeken, eredeti kombinációkon, metaforákon, az egész szép mesterség líraiságán. Összefut a számban a nyál, és ihletet kapok, vágyak ébrednek bennem.
A képzeletemben illatkeverékek fogalmazódnak, csapongva és tapogatódzva, sok-sok izgalmas kérdőjellel. Beleborzongok, hogy milyen lehetetlenségre vágyom, amikor egy sohasem tapasztalt világokat, illatokat próbálok a szavak útján megsejteni, sőt, és el akarok indulni egy titokzatos, sötét, járatlan, és számomra javarészt járhatatlan úton: szeretnék magamnak parfümöt készíteni.

Őrültség az egész, hát hogyan is keverhetnék én parfümöt, az átlagos kis orrommal, ilyen körülmények közt, ahol nincs arra mód, hogy elfecséreljek sok-sok értékes eszenciát a sikertelen próbálkozásaimra? De magamban azzal védekezem, hogy ez nem a tudatlanok nagyképű, együgyű bátorsága, hanem egyszerűen egy játék, egy gyönyörű, finom, óvatos játék.

Az igazi parfümök persze 30 vagy akár háromszáz illatanyagból is állhatnak, de nem hinném, hogy a szépség egyetlen záloga a minél bonyolultabb összetettség lenne. Csak arra vállalkozom hogy sok-sok utánaolvasás előtanulmány után is csak néhány, egymással az irodalom szerint is harmonizáló komponensből készítsek néhány egyszerű keveréket, és lassan haladva, lépésenként addig alakítsam, míg számomra finom és kerek és otthonos lesz - hiszen magamon kívül senkinek sem kell megfelelnem, én pedig egyre jobban tudom, hogy mit akarok érezni.


Tehát, a sok ábrándozás folyamán meg is fogalmazódott bennem négy kívánatos illat-karakter. Négy földközeli, földelő illat! A föld, vagyis a parfümök terén a mély, fás jelleget mindegyikbe beleálmodtam, ez a közös nevezőjük.

Az első illatkeverékként természetesen egy jázminos-fás, éretten és csöndesen nőies illatot képzeltem el, amely talán azokban a törekvésekben támogathatna az illóolajok erejével, hogy minél közelebb kerüljek saját magamhoz, a női hivatás mélységéhez és szépségéhez, a befogadás és elengedés gyakorlatához, és egyáltalán, az intuíciók, és mindenféle női képesség kibontakoztatásához.
Ennek a kompozíciónak a szívében a jázmin dominálna természetesen, amelyet a fejjegyben a bergamot vezetne elő, majd kicsit később az írisz púderessége társulna hozzá. Aztán megszólalna a labdanum intim bőrössége, és az ambrettával együtt (amely az egyetlen természetes, növényi alternatívája az állati és a szintetikus pézsmának) kiegészítenék a jázminnak azt a mély, kicsit állati, intim illatjegyét. Az egészet a vetiver hosszan érezhető, józan, sötétzöld, nyers fás illata tartaná egyensúlyban... így képzelem legalábbis.

A második egy cédrusos-fás (valószínűleg uniszex) illat lenne, amely a számomra fontos spirituális vonatkozásokat jeleníthetné meg, és úgy gondolom a spiritualitásra irányuló cselekvésekben is segíteni, erősíteni tud, hiszen a cédrus keleten, a tömjén nyugaton a meditáció elősegítésére évezredek óta használatos.
 Úgy tervezem, hogy a gyógyfüves fejjegyek után, amelyben rozmaring, a boróka valamint tűlevelűek lesznek jelen, a szívjegyben levendula fog dominálni, talán manukával kiegészülve, míg végül egyre jobban előbukkannak a fás alapjegyek, mindenekelőtt a cédrus, amelyhez illik a rozmaringból visszamaradó tömjénes illat, valamint a tölgymoha és a labdanum bőrszerű, balzsamos melegsége.
(Úgy képzelem, illeni fog hozzám ez az illat - egy barátnőm szerint az otthonunkba belépve mindig gyógynövények illatát érzi, a levenduláét, és más füvekét...)


 A harmadik illatkeverék egy zöld-fás (női-uniszex) illat lesz, amely a természettel, az egészséggel, a környezettel való kapcsolatomra rímelne talán, a természetbe való "beágyazódást" és felszabadulást segíthetné, ha úgy érzem, nyomaszt valami, és nem tudok teli tüdővel mélyeket szippantani a világból.
 Ebben a körben egy már régebben vásárolt kozmetikai parfümmel fogok játszani, amelynek fügelevél illata van, kerek, édeskés, de friss zöld, nagyon természetes és puha tavaszillat. Ez már régóta nagyon tetszik nekem a ciprus nyers, kissé kesernyés, nagyon földes illattával párosítva. Úgy gondoltam, a petit grain szintén kesernyés fejjegyével egészíetném ki, ezt érezném először a kompozícióból, alapjegyként pedig mindenképpen vetivert tennék ehhez is. Ahogy kutattam a témában, meglepve láttam, hogy ilyesmi illat létezik a professzionális magas minőségű parfümök között is: Annick Goutal Ninfeo Mio nevű kreációja. Ebben még a fentieken túl többek közt fellelhető a galbanum illata is, úgyhogy úgy döntöttem, én is megpróbálom hozzátenni még ezt a szintén földes-avaros illatot. Persze az én végeredményem szerényebb lesz bizonyosan, de ez lesz az egyik legizgalmasabb illatom, úgy érzem.

A negyedik illat még homályos számomra, talán legszívesebben tej-illatnak, vagy anyaillatnak nevezném - egy mandulás-púderes, kissé édeskés-sütis, otthonos, meleg és emberbarát illat lebeg a lelki szemeim, pardon, a lelki orrom :-) előtt, mint az emberi kapcsolatok és családi kötelékek, az összebújás és egymással eltöltött idő megtestesítője. Ebbe az illatkeverékbe mandulát képzeltem és tonkababot, vaníliával, írisszel, pici ilang-ilanggal, az elején egy kis bergamottal, a végén pedig mindenképpen egy leheletnyi tölgymohával (nehogy giccsbe forduljon a dolog :-) ). De a tonkabab-kivonat annyira drága, hogy végül nem vásároltam belőle... Ha valahogy tudnék parfümben jól használható alkoholos kivonatot készíteni a konyhában rejtőző tonkababjaimból, esetleg lehetne ebből is valami. Egyelőre ez ezt a vonalat zárójelbe tettem...

Természetesen, ezek még csak tervek, hogy mi lesz a valós végeredmény, majd meglátjuk. Egyelőre papíron, majd pici üvegcsékbe töltött alkoholokban kevergetem az illóolajakat, érlelem, próbálgatom magamon, papíron egyaránt. Az első három kompozíció már most is érdekes, izgalmas és biztató számomra, pedig sok alkotóelem még csak ezután érkezik majd postán...

A konkrét keverési tapasztalatokról, az illatkeverékek összhatásának változásairól, és a végeredményről pedig szép sorjában beszámolok majd ezen a felületen.



 Ti készítettetek már parfümöt? Milyent?

(az illusztráció innen)

2014. szeptember 13., szombat

Egy asszony és az illata - 3. rész, amelyben a jázminról lesz szó

 Az első részben említettem, hogy számomra a jázmin az illatok csúcsa. A virággal való találkozásom nagyon mély benyomást tett rám, nemcsak az illat, hanem minden bizonnyal a körülmények miatt is.


Tizenegynéhány évvel ezelőtt Olaszországban töltöttem egy szemesztert: Carrarában, a képzőn faragtam a márványt. Életelm leg-felhőtlenebb három hónapja volt ez a tavasz. Sokat utazgattunk a többi, főleg spanyol Erasmusos diákokkal, így jutottunk el Szicíliába is. A palermói Giardino Ortobotanico-ba egy forró, fülledt áprilisi napon látogattunk el, olyan volt Alice Csodaországa: az itthon kicsi szobanövények ott gigantikus méretben pompáztak. Többméteres kaktuszok, színpompás, húsos virágok, egzotikus fák labirintushoz hasonló óriási gyökerei között sétáltunk, és a párás, forró levegőt betöltötte egy leírhatatlanul édes virágillat, amely valahonnan messziről áradt, és vonzott magához. Elindultam az árnyas pálmák alatt, vastag liánok és viaszos levelű cserjék között bújtam át, és az illat egyre erősödött. Egyszer csak - most is emlékszem, hogy pontosan hol, merre - ott álltam egy teljesen virágba borult jázminbokor előtt, a fehér virágok rengetegében alig látszottak a levelek, az illat pedig észbontóan édes volt. Szinte transzba estem tőle csak álltam ott csukott szemmel, mélyeket lélegezve sokáig, és legszívesebben örökre ottmaradtam volna. A párás, mozdulatlan, meleg és édes levegő beburkolt, és ez az egész helyzet, a szabadság, a gondtalanság, az akkori szerelem, a fiatalság ebben a mámorító illatban összeforrt, és számomra magát a Paradicsomot jelenti azóta is. A

A jázmint általában egy nehéz, zsíros illatnak szokták tartani, de én nem annak érzem. Számomra a jázmin a létező legszebb virágillat, amely "fehér" és "halványzöld", és amelyből "térdig csobogó" nyugalom árad. Lelassít, megálljt parancsol, és marasztal. Nem érzem benne a fülledt erotikát, bár van egy erotizáló hatása valóban. Nem érzem émelyítőnek sem az édességét, a benne érezhető kicsit zöldes, és kicsit barnás-animális tónusok, és a nagyon enyhe púderesség miatt. Nem egy csacsogó. csicsergő tavaszi virágillat, hanem sokkal inkább egy csöndes, bódító, andalító illat. Meleg, puha, beburkoló. Tiszta és ünnepi. Nemcsak a forró nyári szélcsendes idő illik hozzá, hanem talán minden évszak, például az őszi köd, vagy a kopogósra fagyott hideg, de a langyos szellő is. A titokzatos hajnal vagy szürkület és az éjszaka illat is, de leginkább az időtlenségé: megállítja az időt. Olyan, mint a cselló lassú, mély hangjai. Vagy mint a halványzöldes szeladon máz a hófehér porcelánon... igen, pont olyan:
 Ezért aztán legesleginkább egy jázminillatú parfümöt szerettem volna találni a természetes parfümök között. Jázmin illóolajat most is használok, ez az illat így is tökéletes, önmagában, de ha parfümről van szó, szeretném, ha ugyanezt az illatot tartósabban élvezhetném egy komplexebb kompozícióban. Ami alatta marad az én palermói jázmin-élményemnek, az szóba sem jöhet. Legyen több, jázminabb a jázminnál is, vagy nem kell :-)

Tehát, most azon gondolkodom, mivel is lehet, és mivel lenne számomra izgalmas kombinálni a jázmint, egy egyszerű illatkeverékben? Fél ml alkoholba cseppentettem egy csepp vetivert, és pár csepp jázmin abszolútot: ez nagyon fonom, mély tónusú, kissé fás jázminillat lett - már ez is gyönyörű. Lehetne ezt még fokozni? A következő bejegyzésben a tettek mezejére lépek...

Inspirációképpen olyan parfümök összetételéről olvasgattam, amelyben a jázmin játssza a főszerepet. Már belegondolni is gyönyörű. A parfümblog egyik bejegyzésében tíz ilyen parfüm illatleírása szerepel.

(p.s.: Az egyik videóban Zólyomi Zsolt arról beszélt, hogy amikor a modern kémia már képes volt az illatok felboncolására, és arra, hogy megkülönböztesse az illóolajakat alkotó különféle vegyületeket, akkor rájöttek, hogy a jázmin illatában van egy fragmentum, ami önmagában szörnyen büdös, konkrétan lóvizelet szagú. De ha ezt a szintetikus illatanyaghoz nem tették hozzá, nem működött jázminillatként az egész, mert ettől kelt életre az illat, ettől a büdösségtől kapott egy finoman animális, állati jelleget. Én az eddig szagolt jázminos parfümökben a jázminnak ezt az intimitását, mélységét nem tapasztaltam még soha úgy, mint a tiszta illóolajban, vagy abszolútban.)


Nektek mi a kedvenc illóolajatok?

2014. szeptember 6., szombat

Egy asszony és az illata - 2. rész, amelyben natúrparfümöket tesztelek


Nagyszerű lenne úgy parfümöt keresni, ahogyan Zólyomi Zsolt exkluzív szolgáltatása segíthet hozzá minket, hogy a saját testillatommal harmonizáló illatot, vagy épp a saját testillatot egy szép ruhába öltöztetve, annak egy szép arcát megmutatva kiemelni az ember saját illatát... A legtökéletesebb megoldás, ha valaki kevertet egy parfümöt a saját testillatára komponálva, de ez úgy 3 millió forintnál kezdődik, és azt hiszem, én nem a megfelelő körökbe születtem. :-)

Egyedül az a megoldás marad, hogy egyrészt az ízlésemet veszem alapul, azokat az illatokat keresem, amelyeket szeretek, másrészt pedig az önismeretemre hagyatkozom, megnézem, hogy ki vagyok én, milyen vagyok, és így a saját személyiségem karakterével harmonizáló illatot próbálok keresni. Arról mondjuk fogalmam sincs, hogy milyen a saját illatom, mi illik a testemhez, legfeljebb megérzem magamon, hogy mivé változik át rajtam egy illat, és az legalább számomra szép-e vagy sem. De azt tudom, hogy mit szeretek, hogy az hogy hat rám, hogyan befolyásolja az érzelmeimet, hogyan hangolja át a viselkedésemet, és segít-e ön-azonosabbnak lennem, és jobban funkcionálnom. Egészen biztos, hogy különleges orrom nincs, de az intuícióim talán elég jól működnek.

Először is, nézzünk körül az elérhető természetes parfümök között, hátha találok magamnak valamit.
Magyarországon elég szűk a természetes parfümök felhozatala. Tudtommal csak a Farfalla és az Acorelle kínál kifejezetten bioparfümöket. A L'occitane és az Yves Rocher is természetes parfümként aposztrofálja az illatait, de a honlapon tájékozódva úgy vettem ki az információkból, hogy ez inkább csak nagyrészt természetes alapanyagokat jelent, mindkét helyen utalnak rá, hogy a másképp nem elérhető alapanyagok helyett használnak csak szintetikumot. Nem tudom persze, hogy ez a tartósítószerekre, parabénekre, vagy az illóolajokra is vonatkozik-e, ez egészségügyi szempontból nem mindegy. Mindenesetre megszagoltam, ami felkeltette az érdeklődésemet.

Ide kapcsolódik Zólyomi Zsolt három videója, amelyben parfümválasztáshoz ad fontos tanácsokat:
1. rész
2. rész
3. rész
Érdemes  a Zárórában készült Zólyomi-interjút is megnézni!

Teljesen amatőr vagyok parfümök terén, a továbbiakban nem szakszerű illatleírások következnek, csak a szubjektív benyomásaim, asszociációim.
Először a Farfalla néhány mintájába kóstoltam bele.

Nuvola:
Ez volt a legszimpatikusabb a leírás és a tapasztalat alapján is.
Elsőre, mint mindegyiket, ezt is rendkívül kellemetlennek találtam. Azok a hetvenes évek elejéről származó parfümmintáék jutnak eszembe róla, amelyeket talán a szüleim hoztak Rómából akkoriban. Azoknak az illatait pont ilyen borzongatónak találtam gyerekként, mint ezek a Farfallásak, amikor kifújom az üvegből őket.
Elsőre egy savanykás, fojtó szagot érzek a bőrömön, mondhatnám azt is, hogy szúrósat, légyirtó szagot. Pár perc alatt egészen megváltozik, és illat lesz a szagból. Úgy rémlik, a szintetikus parfümöknél nem volt ilyen nagy különbség az üvegen érezhető, és a később kibontakozó szag között.
Két perc múlva már nem érzek savanyúságot (a neroli fanyarságát kisé igen) de kezd előjönni a nagyon intenzív púderesség, az ilang-ilang, és a vanília. Később az ilang dominál... végül marad az édes, kissé szantálos, vaníliás, finoman beburkoló púderesség. Még később olyan édeskés babahintőpor illatnak érzékelem. Komfort, higiénikus, otthonos biztonságérzet jut eszembe róla. Nem mondanám, hogy nagyon különleges, izgalmas illat, de jó. Szeretem a vaníliát is, ezt érzem ki leginkább a kompozícióból, a családom szerint két órával a azután, hogy feltettem, sütiillatú volt a csuklóm. Talán tényleg van benne valami mandulatejes-sütis, nyugis otthonosság. Az ilang-ilang pedig, ha valódi illóolajból van, jókedvre derít. Ez egy megbízható, jó értelemen véve hétköznapokra való, egyszerű, nem túl rafinált illat. Szerintem inkább középkorú nőknek való, nem annyira fiatalos. Elég tartós egyébként, még 24 óra múlva is éreztem magamon, pedig közben egyszer lezuhanyoztam.

Nerola:
Elsőre szúr, de talán nemcsak az alkohol miatt, a lapulevél nedvének kissé fojtóan szúrós, savanykás illatát érzem. Két perc múlva megjelenik a neroli fanyarkás, kesernyés aromája, és a citromfű, amit nem szeretek. Lassacskán puhul és kerekedik az illat, elkezdi megmutatni a szívjegyet: öt perc után már érzem a neroli mélységét, és az írisz púderességét is. A rózsa bársonyosságát csak tíz perc után kezdem el érezni benne, de úgy tapasztalom, hogy a citromfű végig erősen jelen van, ahogy a domináns narancsvirág kesernyésen-mézes beütése is. Friss, fényes, de nem édes illat, inkább hűvös, nyers, távolságtartó, nyugodt, higgadt. Kissé a citrom héjának kesernyés fehér íze is eszembe jut róla.
Negyed óra alatt bársonyossá válik a bőrön, de hűvös "hidegsárga" marad. Fél órával később enyhén púderesnek érzem, és azt is tapasztalom, hogy nyugtató hatással van rám. A savanyúságát nem bírom megszokni, pedig a narancsirágvizet nagyon szeretem, az sokkal kedvesebb, édeskésebb árnyalatban hozza ezt az aromát, bensőségesebb illata van. Az egészen biztos, hogy ez nem az én illatom, bár szépnek találom, de a sima narancsvirág-illóolaját sokkal szebbnek, mert az "fehér" illat, ez meg "sárga".

Aura:
Azt írják róla: "annak, aki távolságot akar tartani" - hát ez biztos így van, mert engem kifejezetten taszított ez a szag. Nem is bírtam sokáig elviselni magamon, negyed órán belül le kellett mosnom.
Azt is írják :"Friss, könnyű, virágos illat, meleg, zöld, földes alappal (bergamott, édes fű), melyet angyalgyökér, kamilla, tömjén és cirbolya fenyő illatával teljesedik ki." - Ennek ellenére én endkívül megterhelőnek, fojtogatóan nyomasztónak, nehéznek éreztem, fullasztóan misztikusnak, mint ahogy elképzelek egy félhomályos, füstös alagsori szobát egy zavarbaejtően susogó, hidegszemű jósnővel... brr.
Pedig a leírás szerint azt képzeltem, tetszeni fog. A zöldes-földes illatokat nagyon szeretem, az angyalgyökér illatáért odavagyok mióta a Stadelmann féle angyalgyökér olajat használtam, a kamillát is nagyo szeretem, a cirbolyafenyőt is, a tömjén meg csupa pozitív asszocuiációt hív elő egy gyakorló katolikusból :-D ... és mégsem bírtam elviselni.
Először a bergamott csap meg a szagból, kissé gyömbéres beütéssel, aztán jön egy fahéjra, vagy szerecsendióra , vagy nem is tudom, mire emlékeztető hangulat, aztán a fás illatkomponens, a tömjén egyre erősebb, végül az marad meg, a tömjén, de valahogy olyan irritálóan savanykás árnyalatban. Mert a rozmaring illóolaja is olyan például, hogy pár óra múlva egy tömjénszerű illatmaradványt érez az ember a papírcsíkon, de az finom, kedves, balzsamos tömjén.
 Számomra ez nagyon nehéz, fűszeresen fanyar illat, amelynek a fanyarsága jó, de a savanyú nehézsége nem tetszik, összességében a Chemotox-élmény jut eszembe róla.

L'occitane:
Egyik nap elvetődtem a L'occitane boltjába, és bár nehezítő körülményként velem volt egy nagyon távozni akaró, türelmetlen és nyűgös gyermek, de azért néhány illatot elhoztam magamon, illetve kis papírszeletkéken. Eléggé ambivalens tapasztalataim vannak.
A legjobban a Jázmin&Bergamott illat érdekelt. Az igazi jázmin illóolaj mélységét, bensőséges, bódító varázsát nem éreztem benne egyáltalán, legfeljebb valami ahhoz hasonló illatot a jázmin édeskésebb illatösszetevőiből. Egyébként nem rossz az összhatás, főleg, ha nem várom tőle a jázmin-élményt, tulajdonképpen még tetszik is az árnyalata, hogy nem annyira virgonc, inkább erotizáló illat, kicsit, nagyon távolról hasonló érzésem van vele kapcsolatban, mint a L'eau d'Issey-vel, de azért nem estem úgy hanyatt tőle, mint attól annak idején.
Kipróbáltam még a Cherry Blossom parfümöt is, ami a legnépszerűbb illatuk. Ez a barátnőm parfümje, így szóba sem jöhet :-) de tényleg egy nagyon kellemes, kedves, virágos illat, csinos, kicsit púderes, könnyedén sikkes, bármilyen alkalomra, hétköznapra is jól hordható, erősen emlékeztet a Miracle parfümre. Optimista, csevegős, felhőtlen, felszabadult. Jó, jó, de hozzám nem is illik.
A Neroli&Orchidea parfümben, első blikkre és aztán végig, még a többnapos tesztercsíkon is abszolút pirosmandarint érzem dominálni. Nagyon kellemes, vidám egy illat ez, de talán túl vidám is. Mintha a Farfallás Nerola a narancsvirág egy túlsavanyú, ez meg egy túlédes változata lenne, pedig a tiszta narancsvirágillatban is épp azt a kicsit dohos, animális ízt szeretem, amit a jázminban is, de ezekben a kompozíciókban ennek nyomát sem érzem, sajnos.
A Peony bársonyos rózsássága nagyon nemes, és elegáns, nőies illat, de ez sem az én világom, bár igen szépnek találtam.
A Magnolia&Fekete szeder volt a legérdekesebb, legsejtelmesebb az illatok közül, de az volt a benyomásom, hogy ezt annyira egy kreolbőrű, hosszú, fekete hajú divatos kis csinibabán tudom elképzelni, hogy eszembe sem jutna ilyent hordani. Volt benne valami kis fülledtség, vagy nem is tudom, nekem távoli.
A legjobban az összes közül egy férfi vagy uniszex illat tetszett, a Mer&Mistral. Ez a világoskék lé valóban egy aquás, friss, kedves finomság, ami szemernyit sem édes, de nem is fanyar, nagyon kellemes illat. Persze nem tudok elvonatkoztatni attól, amit Zólyomi Zsolt mondott egy videóban, hogy ezt a vízillatot nem lehet másképp előállítani, csak szintetikusan... hát nem tudom. Ez a parfüm állítólag fenyő, ciprus, rozmaring, cédrus, borostyán, és pézsma jegyeket hordoz, meg citrusokat, de én ezt nem érzem benne, őszintén szólva. Talán a pézsmát, nagyon enyhén, de leginkább ezt a vizes-szeles hangulatot. A bőrömön mindenesetre jó illata volt, egyáltalán nem férfias.

Egyébként nagyon érdekelne még a Zöld tea & Keserű narancs nevű parfüm illata is, illetve a lehetségesen uniszex illatok közül a Baux EDT mert az összetétele nagyon felcsigáz (tonkabab, tömjén, ciprus, vanília), illetve kiváncsi vagyok még a levendulás férfiparfümre is, mert a levendulát mindenhogyan nagyon szeretem, fás környezeten is.

Yves Rocher:
Itt egyetlen parfümöt próbáltam csak ki, a Jasmin Tendre nevűt, de végtelenül, émelyítően édesnek éreztem, a többire már nem is voltam kiváncsi.

Egyszer az L'Erbolrario és az Acorelle parfümöket is meg szeretném szagolni, de őszintén szólva, az utóbbiak közűl  egyik sem keltette fel az érdeklődésemet egyelőre, talán csak a White Orchid tűnik érdekesnek az információk alapján, de én azt hiszem, valami másra vágyom, egy kicsit komplexebb dologra, és nem köztük van az én illatom.

Azt hiszem, még nem találtam meg, amit keresek, igaz a fent említettek közül a Farfallás Nuvola-t, és a L'Occitane Jázmin&Bergamottját is tudnám hordani, de nem volt ez az igazi AHA-élmény, nem éreztem magam eléggé lenyűgözve egyiktől sem annyira, hogy 15000 forintot kifizessek érte.
Tovább keresek... folyt. köv.


Nektek van kedvenc natúr parfümötök? Melyik az?

(kép innen)

2014. augusztus 25., hétfő

Egy asszony, és az illata, 1. rész, amelyben körvonalazódnak az illat-vágyak

 Pontosabban: ez az asszony még csak vágyik egy illatra, még maga sem tudja, hogy pontosan mire, de most elindul, hogy megkeresse a hozzá legjobban illőt. Most néhány bejegyzés erről a kalandról szól majd, amelyekben illatokról morfondírozok, illetve konkrét natúrparfümöket tesztelek.


Elárulom már az elején: kicsit sem vagyok szakértője a parfüm témakörének, nemhogy elméleti szinten, de még különösebb tapasztalataim sincsenek e téren.
Abszolút kezdő amatőrként szeretnék írni az illatos kalandjaimról, a magam teljesen szubjektív és személyes módján. Talán nem annyira hiábavaló erről hangosan gondolkodni.

Fiatalabb koromban, egyetemista éveimben ugyan nagyon szerettem volna parfümöt használni, de akkoriban ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak. Később pedig, amikor férjhez mentem, azért nem lehetett parfümöm, mert a férjem hiperérzékeny orral van megáldva, és valóságos rosszullét kerülgeti, amikor szintetikus illatanyagokkal találkozik. Amikor évek alatt a saját igényemből fakadóan is eljutottam odáig, hogy már sem öblítőszert, sem illatosított mosóport, sem vegyi kozmetikumokat nem használtam, akkor éreztem át igazán a férjem erős averzióit. Néhány ilyen tiszta év után ugyanis már az én szintetikus szagoktól elszokott szervezetem is erős allergiás reakciókkal válaszolt ezekre a szagingerekre. Egy alkalommal például valami miatt egy általános mosóport használtam mosószóda helyett, és az erős fejfájástól és hányingertől kezdve az orrfolyáson át a tüsszögésig mindenféle módon tiltakozott a testem a száradó ruhák közelében a szag ellen. Ha most egy bevásárlóközpontban elmegyek egy parfüméria előtt, ugyanígy megfájdul a fejem, pedig egyébként soha semmire sem voltam allergiás.
Én ebből is világosan érzem, hogy ez nekem nem jó, de kutatások is folynak ezzel kapcsolatban, hogy mit tesznek velünk ezek a kőolajból származó, kisméretű, testidegen illatmolekulák hogyan hatnak és halmozódnak a szervezetben, az anyagcsere-folyamatokban feldolgozhatatlan salakanyagként, és hogy okozhatnak allergiát, illetve betegségeket az immun- és idegrendszerben, vagy más területeken.

Öt éve aztán elkezdtem érdeklődni a természetes illóolajok és az aromaterápia  iránt, és mivel kiderült, hogy a férjem, aki korábban a gyári arckrémeimben lévő minimális szintetikus parfümöt is utálta, az illóolajokat örömmel elviseli rajtam. Az illatmentesség évei után tehát lassan visszajöttek az illatok az életembe, illetve inkább azt mondom, betoppantak a természetes illóolajok. Használtam terápiás céllal, sebgyógyító, bőrápoló tulajdonságuk, vagy  vagy pszichés, nyugtató hatásuk miatt krémekben, kenőcsökben, illatlámpában, és ha még intenzívebb illatba szerettem volna burkolózni, az 5%-os jázmin absolue jojobaolajban oldott 1-1 cseppjét tettem magamra.

De mostanra, hogy lassan  közeledem a 40. évem felé (37 múltam) és az érett nők korába érek, elkezdtem vágyakozni egy igazi parfüm komplexebb illata után...

Nincs vele külső célom, nem sikereket akarok elérni vele (egyébként is, a férjem szerint a legcsodálatosabb illat rajtam a bőröm saját illata...)
Magam miatt van szükségem arra, hogy olykor egy összetettebb illat vegyen körül. Lehet enélkül élni, persze, de néha nagy nyugalmat, vagy támaszt, önbizalmat adhat egy finom, enyhe illatfelhő, sőt segíthet a meditációban, elmélyülésben, a kreatív alkotó fantázia beindításában, a intuíciókra való hagyatkozásban is. Egyáltalán: segíthet örömmel élni.

Természetesen csak a natúrparfümök jöhetnek szóba, de ezekből azért nem túl széles a Magyarországon elérhető választék. Szemezgetek a Farfalla, az Acorelle, a L'occitane illatokkal, és sokkal több bioillatról nem is nagyon tudok.

Régen, a szintetikus összetevőket is tartalmazóparfümök közül a Miracle (Lancome) volt az egyik kedvencem, emlékszem is a könnyű kicsit púderes, fréziás virágillatára. Olyan kellemes, tavaszias illat volt ez. (A hazai virágok közül talán tényleg a fréziát szeretem a legjobban.)
A másik parfüm, aminek mindig beleborzongtam a tisztaságillatába húszévesen, az Issey Myake-tól  a L'eau d'Issey  volt. Tiszta, vizes, sárgadinnyés-fehérvirágos illat, kicsit fás-fanyarkás is, úgy rémlik.
De ezeket és ilyesmiket már tíz éve nem szagoltam, mostanra meglehet, hogy változott/alakult/kialakult az ízlésem. Ezzel, a saját illatpreferenciával, illatvágyakkal kellene elsősorban tisztába jönni.

Én alapvetően egy visszafogottabb, csöndet, egyszerűséget, otthonosságot, egyedüllétet kedvelő, inkább befelé forduló ember vagyok, így az illatok terén is idegenkedem a felszínes, locsogó, harsány felűnősködő illatoktól, a glamúros allűröktől, rafinált csáb-szerektől. Sokkal inkább a természetes, tiszta, egyértelmű és kedves illatok vonzanak, a letisztultság, minimalizmus, az élet más területein is. Inkább az elgondolkodtató és finom, mintsem a nagy drámai illatok érdekelnek.

Minek az illatát szeretem, konkrétabban? 
Lássuk csak: a virágos illatokat persze, de ezen belül számomra a jázmin a felülmúlhatatlan csúcs. A fehér virágokat úgy általában is kedvelem, meg a levendulát, de például a rózsaillat nem annyira illik hozzám, azt hiszem. Szeretem aztán a zöld illatokat, a levágott fű, meg mindenféle növényi nedvek, szárak, levelek fanyar, friss illatát, a száradó szénáét is. Szeretem a zöldfűszerek-gyógynövények illatát, illóolajban leginkább a kakukkfüvet, és a rozmaringot. Nagyon vonzanak a fás illatok, a tűlevelűek gyantájának az illata, és a földes, mohás illatok, a vetiver, meg a tölgymoha, az őszi nyirkos avar szaga szintén, meg amikor tavasszal felenged a fagy, és a föld elkezdi árasztani a gyökerek, illatát. Szeretek beleszagolni a pipadohányos zacskóba, és szeretem a kikészített bőrök szagát is. A napon száradó ruha, a Balaton, meg az eső illata is borzongatóan finom. Szeretem a púderes, krémes illatokat is amelyekben az édességről inkább a tejszínhabra (és nem valami cukorkára, vagy kandírozott gyümölcsre) asszociálok, az íriszt, a vaníliát, a tonkababot.
Ha színekben szeretném megfogalmazni, akkor mindenekelőtt a fehér, a halványzöld, és mindenféle zöld, a vízkék és a tompa szürkés "színű" illatok csigáznak fel.

Ugyanakkor nem nagyon bírnék elviselni magamon püspöklila, pink, vörös, narancs vagy napsárga asszociációkat keltő parfümöket. A gyümölcsök illata is kevésbé hoz lázba, (kivétel a fekeretibizli fanyarsága, vagy még inkább a feketeribizli rügyének az intenzív, de zöldebben gyümölcsös aromája).
A citrusok, ha parfümről van szó, inkább zavarnak, eleve, a savanyú illatoktól, a citromtól, narancstól inkább kiráz a hideg, fázom tőlük, és bántják az orrom, ez alól talán a bergamott az egyetlen kivétel, kis mennyiségben szeretem. Az aldehides illatok, vagyis a citrom illatú füvek és növények illatánál pedig semmi sem taszít jobban, a kubeba, a citromos eukaliptustsz, citronella, de még a citromfű is úgy émelyít, hogy hányingerem lesz tőle. A nehéz, csípős, belülről hevítő, keleti fűszerek illata is távol áll tőlem, a karácsonyi fűszereké szintén. Az orientális, nehéz parfümök mindig is taszítottak, eleve valahogy nevetségesnek éreztem mindig is ezt a végzetasszonyás nőtípust, aki ellenállhatatlannak képzeli magát egy ilyen parfümben, meg a vérvörös rúzsában, selyemszatén ruhájában... legalábbis én nem ez vagyok, az biztos.

Folytatása következik.

2014. augusztus 24., vasárnap

Díjat kaptunk!

Nemrégiben egy nagyon megtisztelő blogger vándor-díjat kaptunk Hollódi Gergelytől, az Aroma Botanica aromaterapeutájától és gyógymasszőrétől, e szavak kíséretében:
"Én Önöknek szánnám az ajánlásom, mivel szakmailag a sok illóolajokról megjelent írás és oldal közül az Önöké számomra hiteles."


Nagy örömmel és büszkeséggel fogadtuk, és sokat jelent nekünk, hiszen az Aroma Botanica egyike annak a néhány fontos hazai helynek, ahol magas minőségű illóolajokhoz és megbízható információkhoz juthatunk az aromaterápia témakörében.
A díjat a másik olyan aromaterápiával foglalkozó szívünkcsücske blognak, az Aromareneszánsznak, és íróinak, Feller Adriennének és Tobai Ágotának szeretnénk továbbadni, nagy tisztelettel, akiknek rengeteget köszönhetnek a magyar aromaterápia iránt érdeklődők: az ugyancsak 100%-os tisztaságú, minőségi Panarom illóolajakat, és a legátfogóbb hazai aromaterapeuta képzést. A bő fél éve megjelent Aromareneszánsz című könyvüket is olvasásra ajánljuk!

2014. július 10., csütörtök

Pannonhalmi levendulás és gyógynövénykert

Pannonhalmán jártunk az előző hétvégén. Az apátsághoz tartozó létesítmények és manufaktúrák mind csodálatosak - az építészeti szempontból,  és az ott folyó munka szempontjából is a legmagasabb színvonalat célozzák meg. A gyógynövénykerben eddig sohasem jártunk még, és most a legszebb pompájában találkozhatunk vele - épp a levendulaszüret előtt.
(Most zajlanak a Levendulahetek.)
Aznap egy próba-lepárlást is végeztek egy kisebb adag levendulával, és azt mondják, nagyon jó évjáratnak ígérkezik az idei. Reméljük, az utóbbi napok esős, hűvösebb időjárása sem okoz nagy differenciát az illóolaj minőségét illetően.

Hoztam néhány fényképet erről a gyönyörű helyről, álom-gyógynövénykertről, aminél szebbet még sohasem láttam... nézzétek csak:
Rálátás a hegyről, ahogy megközelítjük az arborétumon át, az Apátságtól jövet:
 Csodálatos lilaság:
 Ez pedig a gyógynövénykert bemutató része: minden itt termelt növényből egy jókora adag a látogatók okulására, a többi, nagyobb mennyiségben pedig a földeken terem:
 A háttérben a bazilika:
 Van egy gyönyörű, tündérrózsás tó is ott, egészen idilli:
 Ezekben az üstökben történik a levendula lepárlása:
... amelyhez a gőzt a mellette lévő helyiségben fejleszti egy szerkezet - a képen az ablak előtt álló, távolabbi gép az:
 a párlat végül ebben a hordóban csapódik le, majd a mellette álló csonkakúp alakú edénybe folyik ki, amelyben elválik egymástól a levendulavíz és az illóolaj. A kettő szintjének a magassága az edény oldalán lévő üvegfelületén látható:
 A látogatók számára információk olvashatók a teremben a lepárlás folyamatáról:

Érdemes ellátogatni a pannonhalmi levendulahetekre, mert holnap például Ferenczy György és a Rackajam zenél a gyógynövényeskertben!

2014. április 21., hétfő

Így locsolkodunk mi: vízben diszpergált illóolajjal!

Egyszer írtam arról, hogy valójában szép és jó és egészséges lenne (nekünk nőknek, és legfőképp a kislányoknak) ha a húsvéti locsolkodás tiszta vízzel történne. Eddig nálunk ez volt a szokás, de idén a kisebbik, hatéves fiam kijelentette, hogy jázminvirág illatú vízzel szeretne locsolkodni - mert a múltheti foglalkozásom előkészületeinél ő is végigszagolgatta az illóolajokat, és ez az illat nagyon megtetszett neki.

Persze, azt nem akartam, hogy valami tömény parfümmel induljanak locsolni, a fenti okokból. Olajban nem oldhattam fel az illóolajat, mert az foltot hagyhatna a leányok/szomszédnénik ruháján. Az illóolaj oldódik alkoholban is, de ez sem jöhetett szóba, mert ha esetleg a kisfiúk ügyetlenkedése miatt a tömény szesz a kislányok szemébe menne, lenne nagy sírás-rívás és fogcsikorgatás.

Én vizet akartam, épp csak egy leheletnyi illattal! Eszembe jutott, hogy van nekem egy Solubol nevű diszpergáló szerem az Aroma-Zone-tól, ami arra jó, hogy a vízben eloszlassa (diszpergálja) az amúgy nem vízoldható olajcseppeket. Lehet vele például illatos, nyári vízpermetet készíteni, illóolajokkal kiegészített aromavízből, vagy szájvizet, meg gyulladt pattanások leszárítására és gyógyítására szolgáló zsírmentes illóolajos permetet, és még egy csomó mindent.

Egy porlasztós flakonba (kétbetűs drogéria dezodorjának kiürült pumpás flakonja) tettem néhány csepp Solubolt, ebbe cseppentettem négy csepp jázmin illóolajat, összeráztam, majd öntöttem hozzá 5 ml narancsvirágvizet, végül pedig felengedtem desztillált vízzel. Kissé opálos, illatos, frissítő folyadékot kaptam, a gyermekeim nagy örömére.
Mehetnek locsolkodni!

Mellékszál: A hímes tojás Moksha blogon látott ötlet alapján készült, de én dekortapasz csíkokkal takartam ki a tojásokon a mintázatot. Színesen is lehet:)



2014. április 16., szerda

Az illóolajokról másképp

Tartottam egy foglalkozást, amelyben az illóolajokkal (néhánnyal) intuitív módon ismerkedtünk, megpróbáltuk színekkel lefesteni az (zenével társított) illatok által keltett asszociációkat.

 ITT OLVASHATTOK erről bővebben.

Néhány példa a játékból (bár a zene talán erősebben hatott a képek alakulására, mint az illat, mégis, izgalmas ez):

Ilang ilang:

 Mirtusz:

Pálmarózsa:

 Jázmin:

 Vetiver: