2014. szeptember 14., vasárnap

Egy asszony, és az illata - 4. rész, amelyben illatkompozíciókat tervezünk és játszunk

Egy ideje illatot keresek magamnak, erről a parfüm-projektről szólt az előző három bejegyzés is, és ezen keresztül persze az illóolajok pszichére, a tudatalattin keresztül a tudatra, az önismeretre, és a teljes emberre gyakorolt hatásának fejtegetéséról is.
 Kipróbáltam elég sokféle natúr és többé-kevésbé-természetes parfümöt, de ahogy írtam korábban, egyelőre még nem találtam meg az igazit.  Majdnem mind olyan kis felhőtlen, egyszerű, könnyű, vidám, derűs-napos virágillatok, sokszor citrusokkal, vagy gyümölcsökkel (ami pedig nem ilyen volt, az még kevésbé tetszett). Nem mintha a nagy sötét drámát szeretném parfüm terén, nagy konfliktusokkal, rejtélyekkel, őrült asszociációkkal... nem. De ahogy a sok szagolgatás során alakult az ízlésem, körvonalazódtak a vágyaim, rájöttem, hogy nekem több kell egy vígjátéknál, vagy egy nyári romantikus kis filmnél. Kell benne az idő, a kis fátyolosság, köd, valami titok. Kis gondolkodnivaló, a melankólia mélysége, egy történet, ami mélyen megszólít, és napokig, hetekig dolgozik bennem.  Keresem a kissé mélyebb, súlyosabb élményeket az illatokban is, amik nemcsak élvezetet, hanem feladatot is adnak, hogy megfejtsem a bennük rejlő történetet.

Írtam arról is, hogy a jázmin a kedvenc illatom, így aztán jázminos parfümöt mindenképp szeretnék. De rájöttem, hogy nem csak azt, hiszen egy nőben annyi szín lakik, a női létezésnek annyi aspektusa van - már csak a ciklikusság miatt is - a jázmin pedig csak egyet testesít meg ezekből számomra, ezért nem is tudnám mindig ezt az illatot viselni. Egyszemélyes munkahelyemen (kerámikus vagyok) sok alkalmam adódik az ábrándozásra, így hát szépen végiggondoltam a saját legfontosabb vonatkozásaimat, amelyekhez a játék kedvéért a kedvenc illataimat társítottam.
Van-e ezekben a szerep- és illat-fantáziákban valami közös? Van-e olyan közös nevező, amely alapként meghatározó színárnyalata annak a sokféle módnak, ahogy megélem magam nőként? Mi az a konstans jegy, amely folyamatosan jelen van minden vonatkozásomban? Nap mint nap ízlelgettem magamban ezt a kérdést, miközben az agyaggal dolgoztam, és ráébredtem, hogy ezt szavakkal nem tudom kifejezni, de illattal igen:

A föld illata, igen, az kell nekem!

Rájöttem, hogy erre vágyom igazán, a föld mindenféle illatára, az eső utáni nedves föld mély szagára, benne növények, a keserű gyökerek, megtört fűszálak, fanyar gyógyfüvek, vagy virágzó bokrok illatával. Gyerekkoromban sokat szagolgattam a földet, a séta közben megbolygatott avar alól felszálló illatokat, a tavasszal felengedő talajból áradó gyökérillatot, vagy a nyári kert illatát, mikor kiküldtek gyomlálni, a kihúzott gyomok, vagy a paradicsom szárának kesernyés szagát, amelyhez a tapintás élménye társul, az agyagos rögök érdessége, vagy por selymessége, ahogy beletúrok... vagy ásáskor, az alsóbb, nyirkos rétegek szaga, a dohos pincék kissé penészes szaga, az általam formált agyag nyers illata... ez vonz és ez fejez ki engem legeslegjobban, a legátfogóbban.

Sokat olvasom ínycsiklandó, izgalmas parfümkreációk összetételeit, illatélmény-leírásokat, ámulok a költői képeken, eredeti kombinációkon, metaforákon, az egész szép mesterség líraiságán. Összefut a számban a nyál, és ihletet kapok, vágyak ébrednek bennem.
A képzeletemben illatkeverékek fogalmazódnak, csapongva és tapogatódzva, sok-sok izgalmas kérdőjellel. Beleborzongok, hogy milyen lehetetlenségre vágyom, amikor egy sohasem tapasztalt világokat, illatokat próbálok a szavak útján megsejteni, sőt, és el akarok indulni egy titokzatos, sötét, járatlan, és számomra javarészt járhatatlan úton: szeretnék magamnak parfümöt készíteni.

Őrültség az egész, hát hogyan is keverhetnék én parfümöt, az átlagos kis orrommal, ilyen körülmények közt, ahol nincs arra mód, hogy elfecséreljek sok-sok értékes eszenciát a sikertelen próbálkozásaimra? De magamban azzal védekezem, hogy ez nem a tudatlanok nagyképű, együgyű bátorsága, hanem egyszerűen egy játék, egy gyönyörű, finom, óvatos játék.

Az igazi parfümök persze 30 vagy akár háromszáz illatanyagból is állhatnak, de nem hinném, hogy a szépség egyetlen záloga a minél bonyolultabb összetettség lenne. Csak arra vállalkozom hogy sok-sok utánaolvasás előtanulmány után is csak néhány, egymással az irodalom szerint is harmonizáló komponensből készítsek néhány egyszerű keveréket, és lassan haladva, lépésenként addig alakítsam, míg számomra finom és kerek és otthonos lesz - hiszen magamon kívül senkinek sem kell megfelelnem, én pedig egyre jobban tudom, hogy mit akarok érezni.


Tehát, a sok ábrándozás folyamán meg is fogalmazódott bennem négy kívánatos illat-karakter. Négy földközeli, földelő illat! A föld, vagyis a parfümök terén a mély, fás jelleget mindegyikbe beleálmodtam, ez a közös nevezőjük.

Az első illatkeverékként természetesen egy jázminos-fás, éretten és csöndesen nőies illatot képzeltem el, amely talán azokban a törekvésekben támogathatna az illóolajok erejével, hogy minél közelebb kerüljek saját magamhoz, a női hivatás mélységéhez és szépségéhez, a befogadás és elengedés gyakorlatához, és egyáltalán, az intuíciók, és mindenféle női képesség kibontakoztatásához.
Ennek a kompozíciónak a szívében a jázmin dominálna természetesen, amelyet a fejjegyben a bergamot vezetne elő, majd kicsit később az írisz púderessége társulna hozzá. Aztán megszólalna a labdanum intim bőrössége, és az ambrettával együtt (amely az egyetlen természetes, növényi alternatívája az állati és a szintetikus pézsmának) kiegészítenék a jázminnak azt a mély, kicsit állati, intim illatjegyét. Az egészet a vetiver hosszan érezhető, józan, sötétzöld, nyers fás illata tartaná egyensúlyban... így képzelem legalábbis.

A második egy cédrusos-fás (valószínűleg uniszex) illat lenne, amely a számomra fontos spirituális vonatkozásokat jeleníthetné meg, és úgy gondolom a spiritualitásra irányuló cselekvésekben is segíteni, erősíteni tud, hiszen a cédrus keleten, a tömjén nyugaton a meditáció elősegítésére évezredek óta használatos.
 Úgy tervezem, hogy a gyógyfüves fejjegyek után, amelyben rozmaring, a boróka valamint tűlevelűek lesznek jelen, a szívjegyben levendula fog dominálni, talán manukával kiegészülve, míg végül egyre jobban előbukkannak a fás alapjegyek, mindenekelőtt a cédrus, amelyhez illik a rozmaringból visszamaradó tömjénes illat, valamint a tölgymoha és a labdanum bőrszerű, balzsamos melegsége.
(Úgy képzelem, illeni fog hozzám ez az illat - egy barátnőm szerint az otthonunkba belépve mindig gyógynövények illatát érzi, a levenduláét, és más füvekét...)


 A harmadik illatkeverék egy zöld-fás (női-uniszex) illat lesz, amely a természettel, az egészséggel, a környezettel való kapcsolatomra rímelne talán, a természetbe való "beágyazódást" és felszabadulást segíthetné, ha úgy érzem, nyomaszt valami, és nem tudok teli tüdővel mélyeket szippantani a világból.
 Ebben a körben egy már régebben vásárolt kozmetikai parfümmel fogok játszani, amelynek fügelevél illata van, kerek, édeskés, de friss zöld, nagyon természetes és puha tavaszillat. Ez már régóta nagyon tetszik nekem a ciprus nyers, kissé kesernyés, nagyon földes illattával párosítva. Úgy gondoltam, a petit grain szintén kesernyés fejjegyével egészíetném ki, ezt érezném először a kompozícióból, alapjegyként pedig mindenképpen vetivert tennék ehhez is. Ahogy kutattam a témában, meglepve láttam, hogy ilyesmi illat létezik a professzionális magas minőségű parfümök között is: Annick Goutal Ninfeo Mio nevű kreációja. Ebben még a fentieken túl többek közt fellelhető a galbanum illata is, úgyhogy úgy döntöttem, én is megpróbálom hozzátenni még ezt a szintén földes-avaros illatot. Persze az én végeredményem szerényebb lesz bizonyosan, de ez lesz az egyik legizgalmasabb illatom, úgy érzem.

A negyedik illat még homályos számomra, talán legszívesebben tej-illatnak, vagy anyaillatnak nevezném - egy mandulás-púderes, kissé édeskés-sütis, otthonos, meleg és emberbarát illat lebeg a lelki szemeim, pardon, a lelki orrom :-) előtt, mint az emberi kapcsolatok és családi kötelékek, az összebújás és egymással eltöltött idő megtestesítője. Ebbe az illatkeverékbe mandulát képzeltem és tonkababot, vaníliával, írisszel, pici ilang-ilanggal, az elején egy kis bergamottal, a végén pedig mindenképpen egy leheletnyi tölgymohával (nehogy giccsbe forduljon a dolog :-) ). De a tonkabab-kivonat annyira drága, hogy végül nem vásároltam belőle... Ha valahogy tudnék parfümben jól használható alkoholos kivonatot készíteni a konyhában rejtőző tonkababjaimból, esetleg lehetne ebből is valami. Egyelőre ez ezt a vonalat zárójelbe tettem...

Természetesen, ezek még csak tervek, hogy mi lesz a valós végeredmény, majd meglátjuk. Egyelőre papíron, majd pici üvegcsékbe töltött alkoholokban kevergetem az illóolajakat, érlelem, próbálgatom magamon, papíron egyaránt. Az első három kompozíció már most is érdekes, izgalmas és biztató számomra, pedig sok alkotóelem még csak ezután érkezik majd postán...

A konkrét keverési tapasztalatokról, az illatkeverékek összhatásának változásairól, és a végeredményről pedig szép sorjában beszámolok majd ezen a felületen.



 Ti készítettetek már parfümöt? Milyent?

(az illusztráció innen)

4 megjegyzés:

Tündérlátta írta...

Zsuzsi milyen lehet a jázmin, pálmarózsával? Mindkettőt szeretem. Vajon össze lehet őket hozni?

L. M. Zsuzsi írta...

Írtam egy hosszút, és elveszett valahol az éterben :-(
Szóval, én még sohasem próbáltam. pedig a pálmarózsát nagyon szeretem, csak más illatokkal szoktam társítani, rózsafával, rózsával... De majd egymásra cseppentem és elmesélem, hogy milyennek érzem. :-) De a jázmint a rózsával szokás társítani, ez is jó lehet, talán még ki lehetne egészíteni más illóolajokkal is.

Tündérlátta írta...

Érdekes módon a sima rózsa illat valahogy nem az enyém..

L. M. Zsuzsi írta...

Igen, valahogy az enyém sem. A pálmarózsa hozzám is közelebb áll, talán kicsit gyógyfüves-mézes jellege van. Most megszagoltam az előbb külön-külön a jázmint és a pálmarózsát, és nem tudom együtt elképzelni.... de majd a próba.