2014. szeptember 13., szombat

Egy asszony és az illata - 3. rész, amelyben a jázminról lesz szó

 Az első részben említettem, hogy számomra a jázmin az illatok csúcsa. A virággal való találkozásom nagyon mély benyomást tett rám, nemcsak az illat, hanem minden bizonnyal a körülmények miatt is.


Tizenegynéhány évvel ezelőtt Olaszországban töltöttem egy szemesztert: Carrarában, a képzőn faragtam a márványt. Életelm leg-felhőtlenebb három hónapja volt ez a tavasz. Sokat utazgattunk a többi, főleg spanyol Erasmusos diákokkal, így jutottunk el Szicíliába is. A palermói Giardino Ortobotanico-ba egy forró, fülledt áprilisi napon látogattunk el, olyan volt Alice Csodaországa: az itthon kicsi szobanövények ott gigantikus méretben pompáztak. Többméteres kaktuszok, színpompás, húsos virágok, egzotikus fák labirintushoz hasonló óriási gyökerei között sétáltunk, és a párás, forró levegőt betöltötte egy leírhatatlanul édes virágillat, amely valahonnan messziről áradt, és vonzott magához. Elindultam az árnyas pálmák alatt, vastag liánok és viaszos levelű cserjék között bújtam át, és az illat egyre erősödött. Egyszer csak - most is emlékszem, hogy pontosan hol, merre - ott álltam egy teljesen virágba borult jázminbokor előtt, a fehér virágok rengetegében alig látszottak a levelek, az illat pedig észbontóan édes volt. Szinte transzba estem tőle csak álltam ott csukott szemmel, mélyeket lélegezve sokáig, és legszívesebben örökre ottmaradtam volna. A párás, mozdulatlan, meleg és édes levegő beburkolt, és ez az egész helyzet, a szabadság, a gondtalanság, az akkori szerelem, a fiatalság ebben a mámorító illatban összeforrt, és számomra magát a Paradicsomot jelenti azóta is. A

A jázmint általában egy nehéz, zsíros illatnak szokták tartani, de én nem annak érzem. Számomra a jázmin a létező legszebb virágillat, amely "fehér" és "halványzöld", és amelyből "térdig csobogó" nyugalom árad. Lelassít, megálljt parancsol, és marasztal. Nem érzem benne a fülledt erotikát, bár van egy erotizáló hatása valóban. Nem érzem émelyítőnek sem az édességét, a benne érezhető kicsit zöldes, és kicsit barnás-animális tónusok, és a nagyon enyhe púderesség miatt. Nem egy csacsogó. csicsergő tavaszi virágillat, hanem sokkal inkább egy csöndes, bódító, andalító illat. Meleg, puha, beburkoló. Tiszta és ünnepi. Nemcsak a forró nyári szélcsendes idő illik hozzá, hanem talán minden évszak, például az őszi köd, vagy a kopogósra fagyott hideg, de a langyos szellő is. A titokzatos hajnal vagy szürkület és az éjszaka illat is, de leginkább az időtlenségé: megállítja az időt. Olyan, mint a cselló lassú, mély hangjai. Vagy mint a halványzöldes szeladon máz a hófehér porcelánon... igen, pont olyan:
 Ezért aztán legesleginkább egy jázminillatú parfümöt szerettem volna találni a természetes parfümök között. Jázmin illóolajat most is használok, ez az illat így is tökéletes, önmagában, de ha parfümről van szó, szeretném, ha ugyanezt az illatot tartósabban élvezhetném egy komplexebb kompozícióban. Ami alatta marad az én palermói jázmin-élményemnek, az szóba sem jöhet. Legyen több, jázminabb a jázminnál is, vagy nem kell :-)

Tehát, most azon gondolkodom, mivel is lehet, és mivel lenne számomra izgalmas kombinálni a jázmint, egy egyszerű illatkeverékben? Fél ml alkoholba cseppentettem egy csepp vetivert, és pár csepp jázmin abszolútot: ez nagyon fonom, mély tónusú, kissé fás jázminillat lett - már ez is gyönyörű. Lehetne ezt még fokozni? A következő bejegyzésben a tettek mezejére lépek...

Inspirációképpen olyan parfümök összetételéről olvasgattam, amelyben a jázmin játssza a főszerepet. Már belegondolni is gyönyörű. A parfümblog egyik bejegyzésében tíz ilyen parfüm illatleírása szerepel.

(p.s.: Az egyik videóban Zólyomi Zsolt arról beszélt, hogy amikor a modern kémia már képes volt az illatok felboncolására, és arra, hogy megkülönböztesse az illóolajakat alkotó különféle vegyületeket, akkor rájöttek, hogy a jázmin illatában van egy fragmentum, ami önmagában szörnyen büdös, konkrétan lóvizelet szagú. De ha ezt a szintetikus illatanyaghoz nem tették hozzá, nem működött jázminillatként az egész, mert ettől kelt életre az illat, ettől a büdösségtől kapott egy finoman animális, állati jelleget. Én az eddig szagolt jázminos parfümökben a jázminnak ezt az intimitását, mélységét nem tapasztaltam még soha úgy, mint a tiszta illóolajban, vagy abszolútban.)


Nektek mi a kedvenc illóolajatok?

2 megjegyzés:

Tündérlátta írta...

Izgalmas utazás.. alig várom a folytatást.

L. M. Zsuzsi írta...

Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred! :-)